Hannover

09.26. Péntek

Csak akkor döbbentem rá mekkora szerencsém volt a hannoveri fuvarral, amikor beszálltam a Ford terepjáróba és szóba elegyedtem a sofőrével. Ameddig a csomagjaimat odaráncigáltam a járműhöz, már 3-an dudálták le, mert tényleg eléggé nehézkes volt a megállás. 4 óra körül vehetett fel, és mint kiderült, Hannover nincs olyan közel, mint ahogy elsőre tűnt. Lipcsétől körülbelül 250 kilométer volt, ami jó 3 óra utazást jelentett.

Most elmesélek valami személyeset, a stoppolásról, a lélektanáról, a kommunikációról az utas és a vezető között. Mindig szinte ugyanúgy indulnak a dolgok, számomra. Beszállok a kocsiba, mindketten meglepődöttek vagyunk. Ki ez a srác az autómban, másik oldalról pedig ki mellé ültem most be? Ezért minél hamarabb el kell kezdeni beszélni, hogy az esetleges feszültség feloldódjon. Aki felvesz egy stoppost, az minden bizonnyal erre kapható is. Az út hosszától függően változhatnak a témák is. Egy hosszabb táv alkalmával elfogyhatnak a témák, ami nem túl jó. Fontos hogy beszéljünk, vagy ha beszédes a partnerünk, legyünk jó hallgatók, főleg ha még érdekeseket is mond.

Hannoveri sofőröm azért volt Lipcsében mert egy kis gazdasága van ott. Állatokat korára tekintettel már nem tart, de rengetegféle gyümölcse, növénye akad. Németország újraegyesítése idején kapta vissza, azóta nem tágít mellőle és minden hétvégén leautózik, hogy munkálkodjon egy kicsit.

Szerencsére, amikor azt említettem neki, hogy politológus vagyok, akkor sem ment el a kedve a társalgástól. Kiderült, hogy lelkes amatőr történész és az erdélyi szászok titkait kutatja, egészen II. András magyar királytól visszamenően. Ez aztán érdekes téma! Rengeteget tudott róla beszélni, egy vaskos kötet még az autóban is ott díszelgett. Azt mondta többet van a városi könyvtárban mint otthon. Nem volt gondom a némettel Lipcsében sem(Drezdában azért még igen, egyrészt azért, mert hosszú idő után az első alkalom volt hogy anyanyelvi német környezetbe kerültem, másrészt azért mert nem lehet azt mondani hogy nincs drezdai dialektus), de Hannover valóban a Hochdeutsch, az irodalmi német fellegvára. A kedves bácsival még levezettünk egy elég hosszú tanácskozást a kialakult ukrán helyzetről, valamint arról, hogy szerinte mik lehetnek ennek a következményei orosz részről. Ő nem volt teljesen orosz és Putyin ellenes, azzal érvelt, hogy Ukrajnának azon részén rengeteg orosz lakik, ami valóban igaz, de én erre egyből Erdéllyel válaszoltam. Itt egy kicsit megakadt a beszélgetés és visszatértünk az erdélyi szászokhoz, ami valóban sokkal érdekesebb témának bizonyult.

Este 7 óra körül érkeztem meg Hannoverbe, és egy pirosnál gyorsan kipattantam az autóból. Beütöttem a GPS-be a hétvégi hostom Paul címét, és már indultam is hozzá. Furcsa egy város Hannover, nagyok a kontrasztok. Valóban talán a legszebben beszélő emberek élnek ott, de szinte biztos, hogy a város lakosságának a negyede török származású. Rengetegen vannak, az elején az ismeretlentől való félelem miatt egy kicsit meg is voltam illetődve az utcán, de aztán hamar rájöttem, hogy Hannover simán csak egy elég kevert etnikumú város. Túrám során először értem át Nyugat-Németországba, talán ez is ok lehetett erre.

Este Paul-nál csak fürödni volt időm, igyekeztünk is vissza a városba, péntek lévén zajlott a német bajnokság. Paul nagyon nagy Hannover 96 szurkoló volt, valamint szinte minden mondatát és cselekvését a focival kötötte össze. Én nem sajnáltam ezt túlságosan, lévén én is nagy fociőrült vagyok, a Bundesligát pedig kifejezetten kedvelem. Azt azonban nem hangoztattam túl gyakran, hogy a Bayern München a kedvenc csapatom, úgyhogy indokoltnak láttam, hogy hosszúnadrágban menjek a városba, mivel a vádlimon egy elég nagy Bayern címer tetszeleg.

Paul megtáncoltatja az leendő menyasszonyt

Egy ázsiai kocsmába mentünk, ahol tudtuk nézni a Hoffenheim meccsét, azaz tudtuk volna, de a Hannover ultrákat akikkel találkoztunk, beleértve Pault is, nem nagyon érdekelte. Még Szalai Ádám se játszott, szóval engem se nagyon. Ittunk pár sört, és bekaptunk pár muffint, amit Paul egy kedves hölgy barátja készített. Később áttettük a székhelyünket egy másik kocsmába, ahol nagyon sok részeg volt, viszont igazi hannoveri sörök. Itt Paul egyik barátja bemutatást tartott nekem a Hochdeutsch-ról ami valóban lenyűgöző volt. A kocsmában szóba elegyedtem egy kedélyesen italozó úrral, aki miután megmondtam neki, hogy magyar vagyok, elkezdte sorolni az élményeit. Meglepett, bár az idősebb korosztályból volt, de egyébként nem sok olyan emberrel találkoztam akinek mondott volna valamit az, hogy Magyarország, vagy Balaton. Úton hazafelé, még egy leánybúcsús csapattal is összefutottunk, akik különböző próbákat teljesítettek. Többféle nevű férfit kellett megtalálniuk, és valamilyen feladatot végrehajtaniuk. Az egyik pont a Paul névhez kapcsolódott, így a házigazdám megtáncoltatta a leendő menyasszonyt, amit én ravasz módon meg is örökítettem.

09.27. Szombat

A hannoveri Maschsee

Sajnos ahogy előre jelezte nekem, Paul-nak dolgoznia kellett, ezért odaadta a biciklijét és a városba indultam. Ez alkalommal már meg sem lepődtem, hogy milyen egyszerű a közlekedés két keréken. Első utam a Maschsee-hez vezetett ami egy pompás kis tavacska a városban. Meg kell jegyeznem, körülbelül 20 fok lehetett ezen a kellemes szeptember végi napon, szóval egy rövidnadrágban és pólóban tekeregtem. A tó után a stadionhoz mentem, ami sajnos le volt zárva de azért kívülről is megcsodáltam. Egy gyors közvélemény-kutatást is rendeztem, ismerik-e a lakók Huszti Szabolcs nevét. Persze ismerték, és sajnálták is, hogy otthagyta a focicsapatot. Ezután ellátogattam még a városházához, aminek egy gyönyörű parkja is volt, a kerítésén pedig Hannover történetét mesélő plakátok és drapériák. Betájoltam magam egy napóleoni háborús emlékműhöz, aztán bicikliztem még pár órát, mielőtt visszatértem Paulhoz.

A napóleoni háborúk győzelmi emlékműve

Este meccset néztünk és a Fifa 15-el játszottunk, valamint Paul utazásairól készült képeket nézegettük. Rengeteg volt. Megdöbbentően sok. Paul 19 volt, saját autó, óriási lakás amelyben egyedül lakott(ezt bérelte) nagy TV, Playstation 4. Rendszergazdaként dolgozott, otthonról az E-onnak. Én személy szerint elsősorban az ifjúság helyzetét, vagyis az ifjúság közötti óriási különbségeket tartom az egyik legnagyobb és legfontosabb különbségnek Magyarország és Németország között. A felnőttkori stressz úgy gondolom elég jelentős a német emberek között is, bár teljesen más dimenziókban, valószínűleg nem a megélhetés vagy épp a számlák befizetése miatt. De a német fiatalok sokkal inkább lépcsőzetesen lépnek be a munka világába, és egyszerűbb az életük. Nincs rajtuk akkora nyomás. A magyar fiatalok, 17 éves kortól akkora stressznek és elvárásnak vannak kitéve, az ország helyzetéből közvetetten vagy épp közvetlenül adódóan, hogy ez a későbbiekben szinte minden téren megmutatja a negatív hatását. Ez valószínűleg szintén egy később poszt témája lesz.

Egy érdekes találat, 9. osztályos kötelező olvasmányom egy hannoveri könyvcserélős szekrényben

09.28. Vasárnap

Minél korábban fel akartam kelni, mert nagyon nagy út állt előttem. Hannoverből Amszterdamba szerettem volna eljutni egyetlen nap alatt. Ez volt a túrán a legnagyobb távolság két város között, kivéve Párizst és Lyont, amikor tudtam, hogy nem fogok stoppolni. Viszont a lelkesedésem még elég nagy volt. Elköszöntem Paultól, és mondtam neki, hogy bármikor szívesen látom Magyarországon. Vettem egy jegyet, amivel több közlekedési eszközre is fel lehetett szállni, és utaztam egy jó órát. Bele se merek gondolni mennyi lett volna ez gyalog. Később persze láttam, hogy jó 20 kilométerrel elhagytam Hannovert, szóval jobb hogy nem gyalog vágtam neki az útnak. Nagyon nem szeretek benzinkutakon és pihenőhelyeken stoppolni, úgy vagyok vele, hogy aki meg szeretne nekem állni, az megáll, a többieket nem zaklatom. Hát most erre kellett adnom a fejem.

Lipcse

09.23.

A hely amit kinéztem magamnak Drezdában, igen messze volt az ideiglenes lakóhelyemtől, így viszonylag korán felkeltem, és nekiláttam a gyaloglásnak. Nagyon szeretek gyalogolni és futni, úgyhogy ez alkalommal sem volt gond a 8 kilométeres távval, ami város szélére vitt. A ruháim már nem minden alkalommal értettek egyet velem a baktatást illetően, elég érzékeny helyen lettek sebeim és voltak fájdalmaim egy ilyen kisebb túra után.

1 óra erőltetett menet után elértem a kórházat a város szélén, akarom mondani az autópályát, és eddig először az úton, egy stoppost vettem észre. Látszólag minden olyan dolgot leszart, amit a stopposok kézikönyveiben írnak. Sapkát viselt, amit nem ajánlanak, cigizett, és a ruházata is elég ütött kopott volt. Halléba akart eljutni, ami Lipcsétől csak pár kilométer, de én először ügyet sem vetettem rá, inkább továbbgyalogoltam egy jobbnak tűnő helyre. 1 óra stoppolás után azonban mégis inkább visszafordultam Philipphez, és ami ilyenkor megszokott, megismerkedtünk. Ezek után ketten, vagy felváltva folytattuk tovább az ipart, de bármilyen furcsa, 4 órán keresztül senki se állt meg nekünk. Akármilyen felállással próbálkoztunk, még csak ügyet sem vetettek ránk. Az első pár óra után Philipp felvetette azt a lehetőséget, hogy menjünk vonattal, ami 5 fős csoportjegy esetén csak 7 euró/fő lenne. Az idő előrehaladtával ez az opció egyre inkább kecsegtetővé vált. Végül megunva az álldogálást úgy döntöttünk, ebből vonatozás lesz. A mi járatunk 7 órakor indult, szóval még volt 3 óránk visszaérni a pályaudvarra, ami természetesen ott volt, ahonnan elindultam. Nem igazán gondoltam volna, hogy ezt a 8 kilométeres távot még egyszer meg kell tennem, de annak tudatában, hogy estére biztosan Lipcsében leszek, bevállaltam. Útközben kibeszéltük a vándoréletet Philippel, ő éppen hazafelé tartott, én pedig mindössze 2 hete voltam úton, de volt közös téma bőven. Párszor megjegyeztem, hogy simán elmenne írnek is, mivel vörös haja és elég ápolatlan vörös szakálla volt. Megérkezve a vasútállomásra, elég sok időnk volt még. Felhörpintettünk pár üveg Paulanert, amit igazán megérdemeltünk a gyaloglás után, majd pedig találkoztunk azzal a 3 lánnyal, akivel megosztottuk a csoportos jegyünket.

Este 9 körül már Lipcsében is voltam. Euforikus érzés volt meglátni Bencét akivel gimi óta nem túl sokat találkoztam, legfeljebb nyáron, de az utóbbi időben az is egyre ritkábbá vált. Egy kicsit féltem, hogy nem fog minden simán menni, de ez volt a legnagyobb tévedésem utam során, ugyanis fél10-kor már Mr. Busta hangversenyének részletei tették magukévá az étert abban a koleszszobában ahol Bence lakott. Királyi fogadtatásomhoz, e mellé még egy (rekesz) welcome drink is társult, egy kultikus ital, ami azóta belopta magát a szívembe, a Sternburg sör, amiből ottlétem alatt körülbelül 15 üveggel ittam meg.

Bencének két kerékpárja is volt, mindegyikkel könnyen lehetett lowriderkedni akár még a lipcsei éjszakában is. Ezt bizonyítandó kimentünk a Népek Csatájának emlékművéhez, azaz a Völkerschlachtdenkmal-hoz. Itt már már érzelmes beszélgetést folytattunk pár flaska remek nedű mellett, addig ameddig le nem kapcsolták a díszkivilágítást. A kilátás és az élmény megnyerő volt. Ez is egy hosszú és eseménydús nap volt, úgyhogy nem kellett sokat várni arra, hogy elaludjak.

09.24.

Bence suliban volt, odaadta nekem a kulcsokat a biciklihez és a szobához is, de nem igazán siettem el a felkelést és az indulást. Lipcsében lepődtem meg először, az egész túra során, milyen egyszerű kerékpárral közlekedni Nyugat-Európában. Saját sávban zavartalanul közlekedtem, és körülbelül ugyanolyan gyorsan mint a villamos, beértem a centrumba. Bence órái után bementünk a központba, és megnéztük, amit meg lehetett nézni Lipcsével kapcsolatban. Egy imára beugrottunk a Thomaskirchébe is, és Bence még domesztikáltabb Mr. Busta módjára a Bachot is megmutatta. (Inside joke bocsi) Ittunk pár sört, meg egy 10,5 %-os Carlsberg Elephant nevű italt is, ami ugyan nem volt sör, de ihatatlan sem. Betértünk egy magyar tetováló sráchoz, akiről tényleg nem volt nehéz megmondani, hogy magyar, mert elmaradhatatlan kellék volt nála a címer, és a Nagy-Magyarország matrica. Biztos a honvágy. Mindenesetre nagyon jó arc volt, épp egy német csávó vállára varrta a szalamandráját, közben pedig velünk csevegett.

Bencével a lipcsei Thomaskirche előtti Bach-szobornál, Bence épp mutatja a Bachot

Később találkoztunk Roberttel az egyetemről, a helyszín azonban ekkor már egy méretes park közepe volt, Lipcse egyik folyójának a hídján. Nem kicsit tetézve az élvezeteket egy Spekulatius nevű süteményt faltunk, ami 1 euróba került, és 600 gramm keksz volt benne. Én még a magyar menzákra is ajánlanám, ennyi pénzért. Igaz egy üveg Sternburg is csak 29 cent volt ottlétem alatt. Pedig komoly fizikai függőséget alakíthat ki az embereknél, adhatnák drágábban is. A hídon kártyáztunk, valamint természetesen eszmecserét folytattunk a marihuána legalizálásáról, elméleti és gyakorlati érvek felhozásával. Egy kicsit ránksötétedett, szóval a hazaút nagyon viccesre sikeredett. Egy filmben éreztem magam, egy szépiában, amiben a belső hangokat hallottam csak, és követtem az előttem száguldó Bencét. Aznap estére még be volt tervezve egy buli, én inkább otthon maradtam, Bence elment, és mulatott egyet.

A lipcsei Főügyészség

09.25.

Újra a városban egy kiadós alvás után.Bence megint korán kelt, ami nálam bizony csodálatra érdemes. Újfent Lipcsében biciklizem, ezúttal még többet mint előző nap. Furcs érzés egy nagyvárosban ennyire biztonságban lenni két keréken. Megtekintünk pár nevezetességet, és betérünk a Runde Ecke nevű múzeumba, amely a Gestapo történetéről szól. Tekintve, hogy 2014 a Berlini Fal lebontásának és Németország újraegyesítésének 25. évfordulója, ottlétem alatt nagyon sok kulturális programon vehettem részt. A kerek saroknak nevezett múzeumban is, az 1989-es lipcsei történésekről olvastam, és megtekintettem a berlini fal egy darabját, amit a Bild újság ajándékozott Lipcse városának.

A Runde Ecke azaz a kerek sarok nevű titkosszolgálati múzeum előtere

Este főzőcskéztünk Bencével, és vacsoránkat pár sör kíséretében el is költöttük. Az ottlétem alatt nem sok gondom volt a pénzre, de ha lett volna, akkor sem hiszem hogy csődbe megyek. A tömegközlekedésre nem kellett pénzt költenem, Bencénél volt kaja is, ha meg főztünk, összedobtuk. Az esti program nosztalgiázás és beszélgetés volt, a szokásos Facebook trollkodással összekötve.

09.26.

Leírtam az egyetem címét ahol Bence tanul, és miután felkeltem, odagyalogoltam hozzá, hogy elköszönjek és odaadjam a kulcsot. Nem volt olyan könnyű megtalálni, de végül sikerült. Visszagyalogoltunk a villamosmegállóba és elbúcsúztunk. Könnyes percek voltak, de én inkább rohadt boldog voltam, hogy idáig eljutottam, és még egy régi barátommal is találkoztam, és még tovább erősítettük a kapcsolatunkat. Természetesen a stoppolóhely újfent a város másik oldalán volt, így választhattam, hogy gyalogolok másfél órát, vagy 3 eurót elköltök egy jegyre. Természetesen ezen nem sokat gondolkodtam, úgyhogy elindultam egy újabb caplatásra. A hely, amit kinéztem magamnak, valóban jónak bizonyult. Könnyedén láttak meg az autósok, bár megállni nem nagyon lehetett, ezt sokan mutatták is. Még Bence egyetemi barátját Robertet is láttam elsuhanni egy autóban. Egy óra elteltével azonban megállt egy nagy Ford terepjáró. Elég veszélyes helyen, szóval köszönettel tartozom az úrnak. Aki egyébként 77 éves volt. A lipcsei vizit tehát nagyon jól zárult, én pedig már úton voltam utolsó német állomásom felé, Hannoverbe.

Drezda

09.21. vasárnap

Prágában ahogy már olvashattátok nagyon nagy szerencsém volt a stoppolással, pedig a hely nem tűnt a legjobbnak. Az autópálya mellett álltam, amit sehol sem igazán kultiválnak Európában, annyi legyen a mentségemre felhozva, hogy egy benzinkút azért ott volt. Még gondolkodni se volt sok időm, amikor egy hamburgi rendszámú Volkswagen visszatolatott elém. Nagyon megörültem, és kiderült, hogy Alex tényleg Drezda felé megy. A barátnőjénél járt Prágában, aki ott csinálja egyetemi gyakorlatát, Alex pedig Hamburgban dolgozik egy biztosító cégnél, meglehetősen jó fizetésért. Bár az akcentus, és saját hitvallása még elárulta róla, hogy nem tősgyökeres német, hanem tizenéves korában érkezett Oroszországból, a nem szakavatott fül ezt meg nem mondta volna. Azok közé az emberek közé tartozott akik azt mondják, és teszik, hogy 30 éves korodig éld ki magad, aztán pedig jöhet a család és a megnyugvás, letelepedés. Véleményem szerint ez az öregség és az elmúlás lassú elfogadása. Alex mondjuk tényleg rengeteg helyen járt, és nagyon jó tippeket kaptam tőle azt illetően, hova érdemes elmennem a jövőben. Ő maga Szentpétervárról származott, ahova azt mondta a sok sok látnivaló mellett a szép nők miatt is érdemes ellátogatni. Ebédidőben már Drezdában is voltam, a vasúton nézegettem azt, milyen is újra Németországban lenni. Nagyszerű érzés volt. Pláne tudatában annak, hogy este a Drezdai Schauspielhausba azaz a helyi színházba voltam hivatalos életem egyik legfontosabb művének színházi feldolgozásra, a Szép új világra, azaz a Schöne neue Weltre. A szokásos több kilométeres gyalogolás is megvolt, mivel a befogadóm Ben a város másik végén lakott. Mituán letudtam a caplatást és odataláltam a házba, megismerkedtem az előbb említett Bennel és ideiglenes lakótársával a cseh Vittekkel. Ben egy elég erős drezdai akcentust beszélt, amiről eddig nem tudtam hogy létezett, de hogy ennyi ne legyen elég, még hadart is hozzá, így meglehetősen próbára tette a némettudásomat. Viszont Vittek nálam jóval gyengébben beszélte a nyelvet, így általában ő mindig visszakérdezett, így nem voltak gondjaim a dolgok megértésével.

Nem először voltam rendkívül izgatott a túrám során, de ez alkalommal színházba mentem. Németországban. Egyik kedvenc művem feldolgozására. Nagyon nagy szerencsém volt, meg is köszöntem Bennek a meghívást a városba, és azt is, hogy felderítette az aznapi programokat. A színházba is gyalog mentem, mivel a nyugat-európai tömegközlekedés árszínvonala nem az én pénztárcámhoz volt alakítva. Abból a három euróból másnap 6 darab sört vettem. Az előadás nagyon jó volt, és a színházban szerencsére 'Hochdeutschot' beszéltek, így nem volt gond azzal, hogy megértem-e. Aldous Huxley Szép új világ című műve egyébként mindenki számára ajánlható, rendkívül érdekes és izgalmas, kellően változatos könyv. Történelmi és politikai érdeklődésű emberek számára pedig kötelező.

 A drezdai Schauspielhausban Bennel a színdarab szünetében

Az este folyamán még betértünk Ben kedvenc kocsmájába ahol egy igen finom helyi búzasörrel oltottuk a szomjunkat, viszont sajnos, talán épp azért, mert vasárnap volt, nem találtunk nekünk való szórakozóhelyet. Vittek később felhozott egy igen érdekes témát aminek a középpontjában természetesen a nők voltak, így még elég sokat beszélgettünk a magyar, cseh, és német nőkről, valamint azokról a hölgyekről akikkel a cseh srác járt németórára. Körülbelül 30-an voltak egy osztályban és mindössze hárman voltak közép-európaiak, ő és két lengyel srác, a maradék 27 diák afrikai, török és szíriai volt. Vitteknél és Bennél a magyar nők nyertek, ők is kiválóan fújták a mondást, miszerint a magyar nők a legszebbek. Nem akartam velük vitatkozni, bár én az arab lányokra szavaztam. A burka nélküliekre. Ebben könnyen egyeztünk meg a srácokkal.

09.22.

Drezdai utcakép: George Orwell: Állatfarm

Minden állat egyenlő, de némelyek egyenlőbbek.

Mivel Drezda csak amolyan kisebb stációnak számított, itt csak egy egész napot töltöttem. Ez egy elég esős és szeles vasárnap volt, de nem tehettem meg azt, hogy otthon ülök egy olyan helyen, ahol még sosem jártam. Ben egész nap az új telefonjával foglalatoskodott, úgyhogy újra egyedül vettem nyakamba a várost. Természetesen főleg a Zwingerre voltam kíváncsi, Drezda leghíresebb épületére. Rengeteg időt töltöttem a belvárosban, igaz ehhez az is hozzájárult, hogy voltak olyan szakaszok, amikor több tíz percen keresztül fedezékben vártam azt, mikor áll el az eső, ami sajnos egész ottlétemet megkeserítette. Ahogy Vittek ajánlotta betértem a helyi Hadtörténeti Múzeumba is, ami hétfőn ingyenes volt 25 éven aluliaknak. Délután pedig kiéltem a vásárlási vágyaimat, és betértem pár boltba sörért. Mivel mindenhol a helyi specialitások fogyasztására törekedtem ezért Sternburgot(ami ugyan lipcsei sör, de később még nagyobb helyet szakít magának a szívemben) Freiberger-t (ami a legnépszerűbb és talán legjobb drezdai malátaital) valamint a kocsmában Feldschlösschent ittam. Ezek mellé az abszolút német kedvencemből a Paulanerből is vettem még párat(Magyarországon kizárólag horror áron kapható, Németországban viszont 60-80 centért adják flaskánként)

A drezdai Zwinger épületegyüttes belülről.

Miután visszaértem Benhez eldöntöttük, hogy csak lazulunk este, hiszen Vitteknek is elég sok tanulnivalója volt. Német nyelvű dokumentumfilmeket néztünk többet között '56-ról is, amit én magyarul már láttam korábban, ezért németül is ugyanolyan érdekes volt. Azt hiszem a műsor a 20. század nevet viselte, és minden évről készült egy rész. Elfogyasztottunk pár sört, majd pedig a műsor vége után mindenki nyugovóra tért.

Drezda folyója, az Elba

09.23.

A cuccaim már össze volta pakolva, ezért elindultam az előre megtervezett úton, hogy mihamarabb Lipcsébe érjek, gimis barátomhoz Bencéhez, aki a városban tanul. Ez az a találkozás volt, amit már augusztusban nagyon vártam. Sajnos az odajutás nem sikerült olyan könnyen, mint elterveztem..

Prága-Prague

Reggeli pakolás után épp hogy csak arra volt időm, hogy elköszönjek Frantisektől és megkérdezzem tőle hogy mikor megy Prágába busz. Szerencsére nagyon gyakran ment, ki is választottam egyet ami 13:30-kor indult, miközben már a prágai ismerősökkel egyeztettem az odajutást illetően. Róluk annyit tudni kell, hogy egy fiatal lengyel pár, akik Csehországban tanulnak és Magyarországról már ismerem őket. Zuzanna és Rafal. Egyiket se így kell kimondani persze.

09.18.

A buszutat végigaludtam, amúgy sem volt hosszú, másfél óra után már Prágában is voltam. Zuzától kapott tökéletes instrukcióknak köszönhetően hamar eljutottam a belvárosba, majd pedig a Vysehrad-hoz közeli házhoz, ahol Rafal már várt engem. Vele eddig nem is beszéltem, és gondoltam hogy nem ő a szóvivő kettőjük közül, de ha beszélnie kellett nem volt baj, nagyon sokoldalú srácnak tűnt, igazából mindenről el lehetett vele beszélgetni a focin kívül, de azt annyira nem bántam. Első nap délután Zuza főzött, és sütött egy nagyon finom olasz ételt, aminek szerintem senki sem tudta a nevét a jelenlevők közül, de volt benne gnocchi. Meg sok gomba és sok paradicsomszósz, a tetején pedig természetesen sajt. Nem ettem húst már pár napja, disznóhúst pedig már igencsak rég. Rendőrt se eszem mert a rendőr az disznó. Este egy dokumentumfilm-vetítésre voltunk hivatalosak, ami eléggé impozáns módon egy hajón történt meg. A Gottland című, lengyel újságírók által készített, egészen művészies felfogású alkotást néztük meg. Több esszét dolgoztak fel, és öt-hat ilyen kisebb történetet gyúrtak egybe, külön külön tanulsággal. Mivel angol felirat nem volt, maga a cselekmény és a párbeszédek pedig csehül zajlottak, igen sok tolmácsolásra szorultam. Szerencsére az utolsó két részt, amely a Prágai Sztálin-szobor utóéletéről előtte pedig felrobbantásáról szólt, valamint Jan Palach-ról a magát 21 évesen felgyújtó fiatal fiúról, könnyen megértettem a sok fordításnak és a képi világnak köszönhetően. Prága északi részén a kommunizmusban hat éven keresztül egy Sztálin szobor állt, ami természeteesn a szocializmus hatalmát volt hivatott jelképezni. Fontos momentum volt tehát az 1962-es felrobbantása, ami a (főleg) hruscsovi desztalinizáció keretében történt. Jan Palach pedig egy 21 éves fiatal egyetemista volt, aki annak érdekében halt mártírhalált, hogy felhívja népének figyelmét a kommunizmus ellen. Emlékét ma Prága belvárosában egy tér, egy emlékmű és egy örökmécses is őrzi. Híres mégis inkább azért lett, mert példáját Csehországban azóta is sokan követik, a filmben például egy 2003-as esetről volt szó, amikor egy 19 éves gimnazista vetett véget ugyanilyen módon az életének.

Kicsit vidámabb témák is voltak, például az hogy milyen olcsó a sör. Prága belvárosában ami az egész ország legdrágább pontja, bárhol lehet 350 forintért sört kapni, a legelitebb kocsmákban is. A boltban pedig 90 Forint volt egy Staropramen. Nem csoda tehát hogy Prágában nem látsz embert vizet inni.

09.19.

Prágai Panoráma / Landscape of Prague from the gardens

Reggel már már szokásos módon egyedül vágtam neki a városban egy nagyon hasznos térképpel és sok sok jó tanáccsal arról, hogy hova is érdemes menni. Mondanom sem kell, Prága óriási folyója a Vltava meglehetősen egyszerűvé teszi a közlekedést a városban, ugyanis annak mentén haladva mindent meg lehet találni. Elsőként Vysehrad felé vettem az irányt, ami igen, teljesen ugyanaz mint Visegrád. Egy régi királyi kastély. (a szláv nyelvekben a hrad, vagy grad, kastélyt jelent, egész hasznos tudás) A kilátás tökéletes, Prága nagyon jól el van látva olyan helyekkel, ahonnan ha ránézel a városra leesik az állad. Én is meglehetősen szeretek ilyen helyeken sétálni, az utazás elsők között erre ébresztett rá. A természetes és szép dolgok meglepően hosszan tartó élvezetére. Nem mintha túlságosan sokat stresszeltem volna magamat az életem során, de olyan szinten tökéletes harmóniába kerültem az út során már nem egyszer, amilyet ezelőtt még kevésszer éreztem. Tudtam hogy igenis nagyon jó életem van, de eddig nem jöttem rá mitől. Ettől. Is. A Vltava másik partján később egy angolkertekben gazdag szakaszon kalandoztam, ahol már tudtam hogy később visszajövök Prágába. Ha valaki csak egy kicsit is fogékony az utazásra, vagy egy-egy város által nyújtott szépségek befogadására, azt elhozom ide. Szóval legközelebb nem egyedül megyek Prágába hanem olyannal akivel mindenképp meg akarom ezt osztani. Harmadszorra pedig kíváncsisággal teli másztam fel az egykori Sztálin szobor helyéhez, ahol most már egy óriási metronóm áll, ami a viszonylag ritka műödés idején igencsak csábító látványosság. Sajnos akkor éppen csálén állt, és semmi jelét nem mutatta, hogy lerázza magáról a rozsdát és a port ami a tehetetlen állapotában rátapadt. Így nekem is csak egy újabb gyönyörű panoráma jutott, amelyet a Vltava és a számtalan híd látványa koronázott meg. Újfent ledöbbentem, mennyi kutya van a városban, és mennyi zöld terület ahol szabadon futkározhatnak az ember legjobb barátai. A parkokban sok helyen olyan tábla van kirakva, hogy kutyát pórázon sétáltatni tilos. Nem kutyát sétáltatni tilos, hanem az ebeket pórázon vezetni. Furcsa. Később aztán még visszatértem a belvárosba, ahol a Károly híd közelébe is merészkedtem, rámenni azonban csak pár percig mertem, akkora tömörülés volt ott. Este egy tipikus cseh kocsmába mentünk, ahol csodával határos módon sem Hrabal, sem vonatok sem Svejk nem volt. Viszont a kiszolgálás nagyon sok értelemben érdekes volt. Csehországban több helyen is az a divat, hogy az első sör után addig viszik neked a sört kérés nélkül ameddig azt nem mondod hogy stop. Viszont erre nem mindig akad lehetőség, ha a kocsmáros a söntésnél meglátja hogy üres a poharad, és már csapolja is a következőt. Ebbe a csapdába mi is beleestünk Rafallal, aki a prágai ottlétem politikai tanulságával szolgált:

-A cseh népnek hasonlóak a jó tulajdonságai mint a rosszak. A csehek rendkívül passzívak. Ugyanúgy jó értelemben véve is, mint rosszban. Csehországban nagyon elenyésző szintű a radikalizmus a fiatalok és a felnőttek körében, így bár míg cigány problémája lehetne az országnak, azt nem a kopaszra nyírt fekete kapucnis cseh emberek akarják megoldani, hanem olyanra hagyják akik nem maradhatnak passzívak a kérdést illetően. Ezzel tehát nem fokozzák tovább a romagondokat az országban. Az ország minden szinten meglehetősen egységes, ez is a passzivitásnak tudható be. Könnyebb lehet irányítani, innen ered a relatív jólétük, de innen ered az is, hogy a cseheket magukon kívül nem sok minden érdekli. Ebből vezethető le az ország egyik legnagyobb problémája az alkoholizmus is, ami a lakosság 25-30%-át érinti. A csehek külsőre tehát Közép-Európa hollandjai, belsőre pedig valószínűleg a splendid isolation politikáját gyakorolják. Nagyon furcsa egy ország de a rendszerváltás óta eltelt idő, bőven őket igazolja.

 

Rálátás Prágára a volt Sztálin szobortól / Cityscape from the Metronom

09.20.

Zuza egy Brno-ban élő lengyel barátnőjével találkozunk, a meeting pedig egy belvárosi vegán étteremben van. Indiai vegán. Van vegetáriánus kaja is, én azt választom, tökkel töltött lángos szerűség kecskesajttal a tetején, plusz rizs és köles valami nagyon finom szósszal. Vettem pudingnak kinéző mentolos cukorkoncetrátumot is. Na jó nem az volt, de az íze igen. Egyébként nagyon finom volt, és a hely sem kizárólag hipszterek gyülekezőpontja volt. A további időben egyébként egész nap szakadt az eső, így a városnézésünk kudarcba fulladt, de azért egy pár helyre elmentünk együtt. Többek között a Vencel térre, valamint IV. Károly szobrához is, akiről azóta se tudom kicsoda pontosan. Meg is kell néznem. Délután visszatértünk a lakásba, és én már alig vártam hogy elálljon az eső, mert a főtéren levő órához mindenképp el akartam még menni. Minden egész órában kisebb show zajlik le a közelében, nem hagyhattam ki. Visszatértem tehát, tanultam egy kis cseh történelmet és megnéztem amikor 7-et üt az óra. Nem volt rossz, plusz járt hozzá egy tradicionális cseh ruhába öltözött emberekből álló körmenet is. Na meg persze részeg angol turisták. Ők is mindenhol ott vannak. Később még sznoboskodva ettem egy fagyit a Haägen Dazs-ban, amit a punk rocknak köszönhetően ismerek. Sajnos nem Henry Rollins szolgált ki pisztácia és csokifagyival, mindenesetre olyan érzés volt megenni a jégkrémet mint amikor (először) csókolózol(írhattam volna a szexet is, de így asszociatívabb). Úgy értem csináltál már jó dolgokat az életedben, én is ettem már fagyit(ezek a normális jó dolgok), de aztán amikor ezt eszed, meglepődsz. Ritka a szar fagyi, de ehhez képest azok romlott kelkáposzta főzeléknek tűnnek.(itt kicsit túloztam azért) Mint ahogy egy csókhoz képest is eléggé elenyésző dolognak tűnik egy puszi. Este még visszamentem a srácokhoz, akik azt mondták társasjátékozni fogunk. Igazából én sem akartam sehova menni, szóval rábólintottam. A queue nevű társast játszottuk,szerencsére voltak rajta angol feliratok is. Nagyon ötletes játék, a kommunizmus alatti sorban állást mutatja be, és az nyer aki a legjobban taktikázik és előbb szerzi be a számára felírt cikkeket, mint például a Sokol rádió vagy valamelyik szocialista ruhacsoda. Én mindkétszer második lettem, Zuzanna magabiztosan nyert mindkétszer. Eléggé későre járt már, szóval elvonultunk aludni. Én a nagyon sokat zajoskodó matracomra, ők pedig az ágyba, vagy a számítógép elé. Másnapra már nagyjából mindent bepakoltam.

Prága régi főtere / Old town square of Prague

09.21. 

Reggel még megkóstoltam Rafal gombalevesét ami egy különleges kiadás volt, hiszen egyrészt olyan krémes volt mintha össze lett volna turmixolva, másrészt volt benne rengeteg egész gomba és tészta is. Ilyet még nem ettem, nagy kár érte. Fel tudtam volna falni az egész lábossal is, meggyőzőre sikeredett. Reggel Zuza már nem kelt fel, mert egy kicsit hamar elindultam a nagyvilágnak. A Hitchwiki segítségével tökéletes helyet találtam a stoppoláshoz, ahol 10 perc alatt fel is vett egy Hamburg felé tartó fiatal orosz srác. Drezda jött..

Czech this out!

Hradec Kralove

Hetfo reggel indultam el Pozsonybol ugyanis szallasadomnak Yousra-nak dolgoznia kellett mennie 8-ra igy ram is korai keles vart. Szerencsere mar este bepakoltam mindent amit kellett, igy csak a halozsakot kellett osszecsavarnom es utrakesz is voltam. Nagyon az elejen vagyok meg a turanak, igy nem is akartam ragaszkodni, sem varoshoz, sem az emberekhez akiket megismertem. Kozel van az orszaghoz, marmint olyannyira szeretett edes kishazamhoz Magyarorszaghoz, szoval egy ilyen viszonylatot barmikor konnyen vallal az ember. Nem volt konnyes a bucsu, de megkedveltuk egymast, egy hosszu oleles, es mentunk a magunk utjara. Ami szamomra reggel 8kor nagyon nagyon hosszura sikeredett.

Elozo nap mar nagyjabol felderitettem a Brno fele tarto utat, igy elindultam a sejtett iranyba. Az irany jo volt, de eleg hosszu ut vezetett a celomig. Pozsony belvarosatol a Brnoba vezeto autopalyaig van par kilometer, de ugy voltam vele hogy mar 3 napja nem gyalogoltam a turazsakommal a hatamon, szoval most megedzettem magam egy kicsit. Korulbelul 20 kilo lehet. 9 polo, 4 nadrag 4 ing, 2 pulover, 3 cipo, 2 torolkozo, egy par majkremkonzerv - jaj de utalom a majkremkozerveket, eszem is oket gyorsan hogy elfogyjon - apamtol kapott hasznosnak itelt kacat es egy uveg palinka van meg benne. Az alsonemuimet most nem soroltam fel, de vannak azok is.

Ket eleg rossz helyen stoppoltam 5 percig de nem vettek fel, igy aztan kigyalogoltam a benzinkuthoz ami az autopalya feljarojanal volt. Jo dontesnek tunt, mert egybol ramdudalt egy hullaszallito szeru auto, es szlovakul kiabalt valamit. Kozelebb mentem, megkertem ismetelje meg angolul is. Szerencsemre azt mondta elvisz Brnoba. Halat adtam az egnek, mert gyakorlatilag stoppolas nelkul szereztem ingyen fuvart.

Egy mackos szlovak csaladapa volt, aki azert ment Brnoba mert csak ott tud a gyerekenek hodujcsikot venni. Maig nem tudom mi az, mutatott rola egy kepet, de attol nem lettem okosabb. Kerti jatek, es fejleszti a gyerekeket. Ja es van rajta egy kerek is. Nagyon orulok neki hogy Pozsonyban nem arulnak ilyet, mert akkor nem jutok el ilyen konnyen Brnoba. De igy alig egy ora alatt mar Csehorszagban is voltunk. Ekkor meg nem dontottem el, hogy imadom az orszagot, az egy kesobbi tortenet. Az apa, akivel foleg a gyerekeirol beszelgettunk nosztalgiazott kicsit a stoppolast illetoen. Ezt illik megjegyezni. Aki stoppolt mar eleteben, az fog is felvenni stoppost. Nagyon nagyon torte az angolt, de meg megertettuk egymast. Mutatott egy nagyon fasza akusztikus hiphop bandat, a Fun Lovin Criminalst. Nem rossz, nem rossz. Brnoban megkerdeztem egy fiatal partol hol lehet stoppolni. Mint kiderult egyetemistak voltak, szlovakok, es a Hradec Kralove-i egyetemre mentek, Erasmussal. Nem egy nagy valtas, szlovakiabol Csehorszagba de oke. Azt mondtak ne stoppoljak sehol, mert szerveztek egy buszt itt van a talalkozo, ha van hely felszallhatok. Volt hely. A buszon nem igazan volt tarsasagom, mindenki eleg antiszoc volt, akihez meg odamentem, egy ido utan dobtak az angolt, es csehul toltak. Vagy szlovakul. Magyar legyen a talpan aki megkulonbozteti.

4 orara Hradec Kraloveba ertunk. Megvolt a cim ahova mennem kell, beutottem a GPS-be es elindultam. Idokozben meg arra is volt idom hogy pont egy altalanos iskola udvarat hasznaljam wcnek. Szerencsere nem kapott el a pedellus, csak a cigizo 14 eves lanyok rohogtek rajtam. Magyarorszagon nem divat, de korulottunk furcsa a szamozas. Minden egyes szamnak van hazszama is meg utcaszama is. Ezert aztan kurva nehezen, csak nagy szerencsevel talaltam meg a lakast. Bementem, rakoszontem Frantisekre, aki kicsit furcsan nezett mert nem hivtam elotte, hogy mik a szandekaim, de orult nekem. Sajat szamitogepes boltja van, ahol jatekokat is arul, felette pedig a lakasa. Tokeletes. Vele volt meg a kollegaja Teszter is, aki furcsa egy figura volt. Enni aludni sohasem lattam, csak dolgozni. 3kor is dolgozott ejszaka es reggel 10kor is. O tudja. Elso este kimentunk a centrumba. Hradec Kralove egy 100 ezres, cseh szinten jelentos varos. A centruma es az ovarosa 5szor akkora mint Pozsonye. Es a varos maga sokkal szebb. Itt mar tudtam, hogy nagyon birni fogom Csehorszagot. 

Kesobb a szorakozohelyen kiderult hogy Frantisek is nagyon nagy punk rajongo. Jo helyre vitt, a zenegepben csehszlovak punkzenekarok szamai voltak, egy letunt kor, ma mar alig megertheto zeneszeie. Es 12 fele sort adtak, a legolcsobbat 250 forintnyi koronaert, a legdragabbat, 450ert. Igaz ahhoz lehet jart egy kulon itato ember is. Mindenesetre a ket decis kola a 3 olcsobb sornel dragabb volt. Azt mondtak itt tenyleg ez van, egysreszt mert a coca cola itt amugyis masodlagos a Kofola-val szemben masreszt a sor olcso. Hat koszi, rajottem. Kesobb odaultunk grafikat hallgato masodevesekez, sok lanyhoz es egy par srachoz, jo fejek voltak, hasonlo zenei izlessel mint mi. Az az igazsag, hogy elso latasra a cseh nok nem loptak be magukat a szivembe. Azt mondanam roluk hogy:

A cseh csajok olyanok mint egy magyar valogatott focimeccs. Tavlatbol nezve nagyon optimista vagy, mert minden jonak tunik, de ahogy kozeledik, majd pedig elhalad, a meccs es a lany is, altalaban nagyon csalodott vagy.

09.16.

Frantisek dolgozik, en pedig a varosban vagyok. Csehorszagra ha ezek utan nekem valaki azt mondja hogy Kelet-Europa, azt kirohogom. Nem, semmilyen ertelemben. Az utcak tisztak, az emberek vidamak, minden otodik ember biciklizik. Rengeteg a fiatal az utcan nincs sok auto es mindenki a kutyajat setaltatja. Hajlektalanok nincsenek. Csehorszag Kozep-Europa Hollandiaja. Minden ertelemben, meg az emberek is hasonlitanak a hollanokra. Sok a szoke egyebkent, tenyleg, de valahogy hianyolom a voros hajuakat. Azt hittem tobb lesz. Ja es itt nem szitokszo a cigany. Mert an beloluk az nem kerdes. Termeszetesen fetuno amikor a hat tagu cigany csalad biciklivel vegighalad az utcan. Biciklivel. Hat darabbal. Itt magasabbak a fzetesek, az arak alacsonyabbak. A kozgazdasagtanhoz nem ertek sajnos. Este nem megyunk sehova, holnap Bayern meccs.

09.17

Napkozben ujra a varosban vagyok. Nincsenek nagy tavolsagok annyira, ugyhogy sokszor megallok es eszek egy kis szolot amit elotte nap szereztem. Csodaszep a ket folyo kozti kis felsziget, az emberek pedig szedik a vadgesztenyet. De mindenhol. Nem is talalni a fa alatt, lehet figurakat csinalnak, lehet valami drogot szintetizalnak belole, en nem tudom. Este irany a varos. Egy Sport Cafe nevu helyre megyek, szinte ures, de a meccset adjak. A pincerek nem tudnak angolul es nemetul se, de mutogatas utan megkapom a kivant pivot. Ami egy szuretlen Gambrinus az elso felidore, a masodikra pedig egy fekete Kozel. A Gambrinus eleg pocsek, termszetesen tisztaban voltam vele, hogy nem fogja hozni a szensavmentes meleg Kobanyai szintet se, de azert gyenge. Frantisek szerint is az, megnyugotam. A fekete Kozel igazi kulonlegesseg. Nagyon finom, kaves karamellas izu, a habja hamar osszeesett, de hat mi vagyok en, valami szakerto? A Bayern nyer, orulok is magamnak, es mivel mezben vagyok, mindneki nekem kiabal csehul. Nehanynak nemetul valaszolok nehanynak angolul, mindegy. Visszamegyek a Club 4 nevu helyre, ami nagyon durvan hipszter, vagy csoves, vagy underground klub. Nincs is ott senki, csak Frantisek. Meg a ket pincerno. ARranyosak, angolul is tudnak kommunikalni, Karolia es Katarzyna. Eleg sokat iszunk meg, Slivovicot, meg valami mezbol keszult de eleg eros lottyot is. Aztan kesobb meg sor kerul a liberalis cseh drogtorvenyek gyakorlatbani megvitatasara is. Talalkoztunk a kocsmaban egy Alexander nevu hajlektalannal, aki beszelt par szot magyarul. Mondjuk mondott egy Petofi verset. Szurrealis volt, ahogy az egesz este. A sracokkal, akikkel a drogpolitikarol beszelgettunk egy par szivasnyit, Budapest is szoba kerult. Jakub erre elkezdte enekelni George Ezra slageret, es olyan hangja volt, hogy nehezemre esett elhinni. Ha csaj lennek, engem mar vihetett volna. Aztan sajnos atmentek cseh rockabillybe, amire egy kicsit roptuk, de aztan inkabb hallgattam oket. Jol nyomtak. Bezart a klub, vissza a Batalionba ahol elso nap voltunk. Kicsit elfaradtam mar mentalisan, szoval foleg magam ele meredve ultem. Ittam egy narancslevet, amire harman kirohogtek. Nem baj, belefer. Fel 3kor indultunk haza, reggel persze nem sikerult olyan koran kelni.

09.18.

11kor nagynehezen kikaszalodtam az agybol es elkezdtem pakolni. Mivel nagyon pluszban voltam anyagilag, fizikilag meg az elozo estetol meg negativban, ezert ugy dontottem busszal megyek Pragaba. Alig kerult valamibe, de ez mar egy masik tortenet.

Pozsony-Bratislava

Bevezetes

Miert utazik az ember? Miert nem marad otthon a sajat kornyezeteben, es eli le teljes biztonsagban es elete legelso feleben megismert emberek es azonos impulzusok kozott az eletet?

A valasz szamomra meglepoen egyszeru. Az utazas szimpla tenye olyan erzest olyan allapotot okoz bennunk ami boldogga tesz. A modok elteroek lehetnek de a vilag osszes embere szeretne elmenni valahova a lakohelyerol, bar legtobben nem tudjak ezt sem hogy miert. A masodik kerdesre a valasz pedig ez: A legtobb ember ugyanazon a helyen eli le az eletet ugyanazon emberek kozott ugyanazon impulzusokat tapasztalva nap mint nap.  Rengeteg embertol hallom hogy unatkozik. Valojaban csak az unalmas emberek unatkoznak. De ez nem sertes, csupan felfogas kerdese. Olyan emberek szorakoztatnak titeket akik a szabadidejukben unatkozas helyett valami olyat tesznek ami miatt kesobb ti sem unatkoztok. Az erdekes embernel nincs jobb ember. Minel tobbszor valami tevekenyseget valasztasz az unatkozas helyett, annal nagyobb az eselye hogy valaki szamara erdekes leszel. Ez tiszta sor nem?

Pozsonyban voltam, erdekel?

09.12. Pentek

2 honapig az utolso kilenc ora volt amit otthon toltottem ebbol a napbol. igaz hetet alvassal. Termeteszetesen mindent reggelre hagytam, de ezuttal figyeltem arra hogy mindent bepakoljak. Csopak-Gyôr busszal, olvasast imitaltam de inkabb arra tudtam csak koncentralni mennyire csurom viz meg a pulcsim a nadragom es a cipom is, amiben elotte nap este Almadiban voltam, elkoszonni az ottani baratoktol. Uton hazafele meg egy csatornafedelben is megbotlottam es terdig beleestem a csatornaba ami elegge fajt.

Gyor-Pozsony: Gyorben nem sok idot toltottem, pedig magyar szinten nem kisvaros, de hamar megtalaltam az utat ami a celom fele vezet. Kialltam a varoshatar mellett egy sebtiben rogtonzott Pozsony-SK tablaval a kezemben, es vartam. Jo helyen alltam, az eso mar nem esett de szukseg eseten egy hid ala be tudtam volna menni. Ha nyolc oran keresztul nem vesznek fel, aludni is tokeletes. Ez azonban nem tortent meg. Kb harminc perc mulva megallt egy nagyon nagyon hosszu lengyel kamion. Kinyitottam az ajtot, es szamomra erthetetlen szlav hangok utottek meg a fulemet. Angolul valaszoltam, es legnagyobb elkepedesemre es csodalatomra a sofor tokeletes szohasznalatal es mindossze alig eszreveheto akcentussal valaszolt. Pozsonyba megy. De elobb rakomanyt kell felvennie, ha azt nem szeretnem Rajkanal kirak. Raerek mondtam tiz perc utan amikorra meg jobban lenyugozott Karol angoltudasa. Mint kiderult harom gyereke van, felsofokon beszel ot nyelvet amellett meg nemetet es franciat. Na persze lengyelkent konnyu, erti a csehet a szlovakot es horvatot tanult is. Mivel sokat vezet, megfejtette utkozben a rovasirast is, amelyek a magyar telepulesek nem hivatalos nevtablai. Fizikus diplomaja van es nyolc evet tanitott Lodzban. De rajott hogy ha a csaladjat is el akarja tartani akkor inkabb kamionozik. Kituno tarsasag volt, Pozsonyban a centrumhoz kozel tett ki. Ott egy Vasil nevu ukran srac segitett eljutni a celpontomhoz, meg e-mailt is csereltunk. Hihetetlen kedves srac volt. Szaz szazalek hogy meleg volt, de nem irt nekem kesobb, en pedig ugyszinten nem mert elfelejtettem. Karpataljai magyar volt az apja aki mint o mondta inkabb nem tanitotta magyarul. Anyja szlovak volt es igy visszajott Pozsonyba. Vendeglatommal kisebb kavarodas utan este hetkor talalkoztam, mert dolgozott. Egesz vegig informalt engem a helyzetrol, szoval biztos voltam benne hogy nem lesz semmi gond, viszont mar nagyon kivancsi voltam.

Nagyjabol olyan volt amire szamitottam. Olaszorszagban szuletett marokkoi lany, aki termeszetesen muszlim, igy talalkozasunkkor is kendo volt rajta. Sosem erdekelt a borszin, a vallas vagy a szexualis beallitottsag, igy aztan ezt csak az erdekesseg kedveert irom. Hamar megkedveltem mert nagyon kozvetlen volt. Ez az amire egyaltalan nem szamitottam, de hogy ennyire nem az biztos. Mar elso estere volt terve, a kollegaihoz voltunk hivatalosak egy konnyed esti osszeroffenesre. Az ilyenekert utazok. Atmentunk hozza, egy magyar lanyhoz Szlovakiaban, velem volt egy sved lany aki szinten marokkoi valamint egy felig olasz felig marokkoi lany. A hazban meg volt egy gorog es harom szlovak vendeg, mindannyian ugyfelszolgalatosok az IBM-nel. Nagyon oldott volt a hangulat, beerpongoztunk es beszelgettunk, tokeletes volt. Vendeglatom Yousra ugyan muszlim, de azert ivott velunk, bar vannak olyan emberek akiknek nem kulonosebben kell inniuk a kozvetlenseghez. O is ilyen. Kesobb hazataxiztunk, egy tokeletes napnak lett vege.

09.13.

Az egesz napot a varosban toltottem. Pozsony gyonyoru. Egy az egyben Budapest, epiteszetileg ennel magyarabb, jobban mondva inkabb nemet-magyarabb nem is lehetne. De mintha a szlovakok erre nem lennenek annyira buszkek. Sehol egyetlen egy magyar vagy nemet felirat, ez pedig nem csak tortenelmi szempontbol hanem turisztikaibol sem az igazi. A szlovak es a magyar nep problemai teljesen hasonlok,de a szlovakok meg megmenthetoek:

- Csehszlovakia, Jugoszlaviaval ellentetben egy nagyon is jol mukodo allamszervezet volt, itt nem volt semmifele szethuzas, a szlovakok akikkel beszeltem, es eleg sok volt, azt mondtak buszkek voltak arra a szerepre amit betoltottek ebben az allamszervezetben. Szamukra a helyzet 1993-tol valtozott meg. Csehszlovakia szetbomlasa a Szlovakok Trianonja. A szlovak politika azota szenved kisebbsegi komplexusban, ez azonban az emberekre meg nem ragadt at. Ahhoz ennyi eltelt ido meg keves. Szinte minden jelenlegi problema itt gyokerezik. Csehorszag a nagytestver, Szlovakia pedig a kicsi. A szlovakok cseh filmeket neznek es cseh zenet hallgatnak, a legnepszerubb konyvek cseh iroktol valok. Ugye ez milyen egyertelmu? Hrabal, Havel, Kundera. Csehek. Forman, Menzel. Csehek. Egyszeruen nem tudunk szlovakot mondani.

- Nekunk persze ott van Trianon. Amire hivatkozva a magyar politikai elit kisebbsegi komplexusba hajszolja az embereket. Ehhez nem kell sok. Egy emleknap es a koztudatban tartas. Mert Trianon ota meg egyetlen egy demokratikusan megvalasztott magyar vezeto politikus sem mondta, hogy Trianon egy uj kezdete, es nem a magyar tortenelem vege. Vagy azt, hogy igen, Trianonnak semmilyen relevanciaja nem lehet a mai magyar politikaban. Es sajnos a magyarok gondja eppen ezert nagyobb. A kisebbsegi komplexus itt mar az emberekben jelentkezik.

A szlovakok egyebkent kozvetlen emberek. Nem felnek annyira a fizikai kontaktustol mint a magyarok. Egy fiatal srachoz mentem oda az utcan es megkerdeztem tole hogy merre van az allamfoi palota. Azt mondta nekem furcsan tokeletes angolsaggal hogy odaadja az Iphonejat ussem be a GPS-be aztan nezzem meg. Vegul csak megkertem mutasson arra. Nem volt nehez megtalalni.

09.14.

Az ido szar. Fel tizenegyig alszunk, faradt lehettem a tegnapi gyaloglastol, meg a padlo is nagyon kenyelmesnek tunt. Mivel egy lanynal alszom, a padlon vagyok egy halozsakban. Tokeletesen megbizunk egymasban amelyre mindkettonk ra is szolgal, teljesen jol megvagyunk. Yousra egyebkent nagyon szep lany. Vilagosbarna boru es fekete haju, feltetelezem ezt Marokkoban atlagosnak mondjak. Na persze nem emiatt kulonleges, hanem a mosolya es a nagy barna szemei miatt. De ez csak egy plusz egy nagyon megnyero belso melle.

Haromkor visszamegyek a varosba, felfedezni az ovaros maradek reszet. Jol teszem, van meg mit elolvasni es megnezni. Vittem magammal egy sort is, de nincs egy szaraz hely ahol meg tudnam inni. A koztarsasagi elnok palotaja gyonyoru. Egykori Grassalkovich kastely. A nemesseg teljes mertekben magyar nemet es zsido csaladokbol allt itt. Jo lenne ha ezt nem csak a wikipediarol tudna meg az ember. Kozponti helyen van a szovjet felszabaditasi emlekmu is. A kozelmultban fel lett ujitva. Aki akar vonjon le kovetkezteteseket.


 Foreword

Why do people travel? Why dont we stay at home in our own environment, and live our lives in complete safety with the people we met in the first part of our lives. And with the same impulses and impressions every day.

The answer is surprisingly simple. The fact that we are traveling causes our body and mind to feel happy. The ways of traveling might be different, but everyone of us wants to go somewhere from his or her birthplace, but most of us do not even know why. The answer for the second question is the following: Most of us live and die on the same place, with the same people and the same impressions. Lots of you tell me that you are bored. Actually only boring people are bored. This is not an offense, this only depends on your attitude. People who entertain you daily, choose to do something in their free time, what helps you leave boredom behnd you later. Being interesting is really close to being rich. But you dont have money, you have experiences. Almost the same. Every time you choose to give up boredom and do something, you become more interesting, and the chance that someone finds youinteresting becomes higher. Clear, right?

I was in Bratislava, are you interested?

09.12. Friday

The last 9 hours in Hungary for almost 2 months. 7 of them was sleeping. Of course I left everything for the morning, but this time I really paid attention when I was packing my huge backpack. From the village I took a bus to Gyor, when the adventure actually started. I tried to read, I brought two books with me, but I fell asleep very quick. All I could think of was how wet my hoodie and jeans were. On the last night I went  to Almadi to say goodbye to my friends there. It was a heavy rain on the way home, and I also fell into a canal.It sounds very funny now, but actually it was awful.

 Gyor-Bratislava: I did not spend too much time in Gyor, although it is not a tiny city. I found the highway to Bratislava, wrote a sign, and stood to the side of the road. There was no rain, and I had a really good spot. It was under a bridge, so I could also sleep there in emergency. After half an hour, a really long truck stopped for me. I opened the door, and the only thing I heard were unpleasant slavic sounds. But when I reacted in english, the answer was an unbelievably strong and fluent english sentence. The guy, Karol told me that he has to go for the load first, but after that he is going to Bratislava. Or he can drop me out in Rajka. I wasnt in a hurry so I went to the depo with him. And we spoke and spoke. I was really impressed by his english. As I found out he had three children, and he speaks five languages. And he understands german and french. Of course he was a polish guy, so he understands slovak czech and polish, and he learned croatian. And while he is driving the truck in Hungary, he almost solved the carved-writing signs in the hungarian towns and cities.He was a physician and he taught for 8 years in Lodz. But he found out that if he wants to support his family, he has to change, so from years now he is a truck driver.  He was an excellent company, and
dropped me out near to the centre in Bratislava. After I got out, a guy named Vasil helped me to get to the centre. He was from the Ukraine, and his father was hungarian, but he doesnt speak a word of my language. He gave me his e-mail address, but he did not write me later to hang out. After a small mess, I met my host as well. She was working , so we met around seven. She informed me about the situation all the time, so I was sure that there will not be any problems, but I was really curious.

That was what I expected. A girl who was born in Italy, but her parents are moroccan, so she was a muslim as well, so she wore a hidjab when we met. I have never ever cared about skin color, religion or sexual orientation, so I am writing this only for you to imagine. I really liked her from the first moment because she behaved really naturally and extrovertly. I did not really expect this. She already had a plan for the evening, her collegeaues invited us for a meeting. That is one reason why I travel. We went to the place, and the host was a hungarian girl, we got there also, a swedish girl, an italian-moroccan girl and me. And there were also another guests, a greek guy, and three slovaks. Both of them work for IBM in Bratislava. The atmosphere was really good, we played beerpong and talked a lot to each other. It was perfect. Yousra my host is, as I mentioned muslim, but she drank with us a little bit, but her behavior, her opennes was really natural, alcohol did not changed her. Later we drove home with a taxi, and a perfect day came to an end.

09.13.

I spent the whole day in the city. Bratislava is beautiful. It is really similar to Budapest. I mean it is Budapest actually, but a bit smaller. If we see the architecture, you can see it is something austro-hungarian. But the slovakians do not seem to be proud of that. No hungarian or german signs. Not because of history, maybe because of tourists.The problems of Slovakia and Hungary are really similar. But I dont think Hungary can turn back.

Castle of Bratislava from the other side of the Danube - 

A pozsonyi kastely a Duna masik oldalarol

-Czechoslovakia was a state that functioned very well, in opposite to Yugoslavia. Slovaks and czechs are almost the same race and language, and the slovaks look up to the czech in most of the cases, and they were also a proud part of this country. The situation for them changed after 1993. Democracy is on thing, but the collapse of Czechoslovakia is the slovak Trianon. The slovak politics and politicians are suffering from Napoleon-complex since then, but this is not true for the people yet. The time that passed since then was not enough for this. The root for a lot of problems, politican ones, is there. Czechs are the big brother, and Slovakia is the younger one. Slovaks watch czech movies, listen to czech music, and the czech dominance in literature is really remarkable. Hrabal, Havel, Kundera. Czechs. Forman, Menzel, Czechs. You cant say a slovakian writer or director, that is not only famous in Slovakia.

-Of course we have Trianon. The politicans refer to that since 1920. And that what makes people to have the same Napoleon-complex. We do not need to much for that. A memorial day, and speeches. No democratic chosen hungarian politician dared to say that Trianon is not then end of the hungarian history. Not ven the left side or the liberals. This is one of ours biggest problem. And the roots are much deeper.

Slovaks are extrovert people. They are not afraid of physical contacts. Hungarians are. For example I went to a young guy and asked for the presidental palace. He wanted to give me his Iphone. I refused it and told him to point to that direction. It was not hard to find.

09.14.

The weather is shitty. We slept until 10:30, I must have been tired of walking, the floor seemed really comfortable. Since I am living at a girls place, I am on the floor in a sleeping bag. We really trust each other from the first moment, Yousra deserves my trust since she invited me to her home, and I also want to deserve hers. We get along really well. I did not even write about her. She is really pretty. Her skin is light brown and her hair is black, I guess this is the normal in Morocco. I dont think she is an average girl though. Summarized, she is special, attractive girl with big brown eyes and a charming smile, but most importantly her inner attributes seem to be really good as well.

Presidental palace, Bratislava - Koztarsagi elnoki palota, Pozsony

I go back to the town around 3 PM to explore a little bit more of it. Explore the rest. That was a good decision, I missed some sights on Saturday. I also took a beer with me, but there were not any dry place to drink it. I drank the beer with Yousras flatmate, a historician guy, who also gave me HIS book about Alexander Dubceks controversial personality. Wooow, I am quite amazed. The palace of the president is really impressive. The former Grassalkovich-palace. The noble families were all hungarians and germans and jewish people here. The palace was reconstructed some years ago.

Next stop is Hradec Kralove, stay tuned.

Az utolsó nap itthon- Last day at home

Mint azt páran már bizonyára tudjátok, tavasz vége óta tervezem, hogy egy Európai hátizsákos stoptúrára megyek a nyár végeztével. Elvégeztem az egyetemet, nyáron pedig dolgoztam, így sok-sok év után az első olyan tanévkezdet, amikor nincs semmilyen kötelezettségem. (Arról ne beszéljünk, hogy ha rajtam múlik, valójában az egyetem évei alatt is elmehettem volna egy ilyen túrára, ez az egyetemi oktatás kérdése az ELTE politológia szakán. Így azonban javarészt csak Pesten játszottam a felfedezőt, és röhejes módon így is 3,8-as átlaggal és 4-es diplomával fejeztem be a szakot, igaz fél év késéssel.)

Ezen blogban természetesen az utazás pontos és Jókai-szerű leírása mellett természetesen gondolataimat is olvashatjátok majd, hiszen politológusként a politikai kutatást és elemzést is megpróbálom összekapcsolni az önmegismeréssel és a kalanddal, természetesen a tőlem megszokott ironikus, néha gyerekes, ám legbelül mégis teljesen komoly módon. Így  tehát, ha úgy nézzük egy empirikus kutatást végzek majd azon emberek között akikkel az utam során találkozok majd, amellett, hogy természetesen élvezem az életet, ismerkedek és kapcsolatokat szerzek, valamint tovább tágítom a látókörömet. 

És igen: Nem ez lesz a fő vonal, de van relevanciája az aktuálpolitikának is az utazásom kapcsán, megpróbálom majd kideríteni, és mások szemszögéből látni a mai magyar aktuálpolitikai folyamatokat.  De ezekről majd szépen folyamatosan!

Útvonalam:

Pozsony-Brno-Hradec Kralove(Königgrätz)-Prága-Drezda-Berlin-Hannover-Utrecht-Amszterdam-Mechelen-Brüsszel-Párizs-Lyon-Milano-Luzern-Padova-Trieszt-Ljubjana-Maribor

Amint látjátok az első állomásom tehát Pozsony lesz, Szeptember 12-15 között leszek az egykori magyar fővárosban. Titeket mi érdekel Szlovákia kapcsán? Engem a Csehszlovák múlt, a kommunista örökség, a magyarok helyzete, a régió megítélése.

Ja igen! Végig stoppal megyek, és napi 7,5 euróm van mindenre. Ez nem kevés, ennyiből meg lehet élni, de nem is sok. Az alvást, elsősorban a Couchsurfing.org című weboldal segítségével oldom majd meg, aminek keretében én is már több mint 1 éve hostolok utazókat a világ minden pontjáról. És eddig csak nagyon jó élményeim voltak. Még jó sem volt. Csak nagyon jó.

Ha van kedvetek, és/vagy tudtok olvasni, akkor kövessetek, Facebookon, itt, és Instagramon is. Ja és kérdezzetek bátran.

Szerencsére nyugatnémet és keletnémet márkát is váltottam, így

már tutira semmi baj nem érhet! / Luckily I have west- and east

german marks as well, I'm fully prepared!

/English/

Some  of you may already know, that I'm planning a backpacker hitchhiking tour in Europe after the summer. I'm freshly graduated, and I worked in the summer, so I'm finally free after 22 years, and I don't have to start university or high school. In this blog I'm going to share my experiences, my thoughts and of course I'm going to describe the landscapes I see. And since I'm a political scientist I'm also planning to do researches while on the road. I'm going to connect the researches with my self-exploration and discovery and with adventure. Of course it is going to happen in a way that is and was always familiar with me. With ironic, childish but serious attitude. So I'm going to do an empiric research amongst the people I meet in Europe, but of course I'm going to have a fun time, and build relations and and widen my spectrum.

It's not the main storyline, but yes: This blog will contain actualities, and politics, since the reasons and backgrounds of this trip are sometimes political. I'd like to view the hungarian politics and public life from other people's aspect. What do they think about these processes. So very soon, more will follow.

Trip plan:

Bratislava-Brno-Hradec Kralove-Prague-Dresden-Berlin-Hannover-Utrecht-Amsterdam-Mechelen-Brussels-Paris-Lyon-Milan-Luzern-Padua-Trieste-Ljubjana-Maribor

 My first stop is Bratislava then. I'll be in the beautiful slovak capital from 12th September until the 15th. What do you think about the city? What moves your minds? I'm interested in the czechoslovakian past and the communist legacy, the relation between the hungarians and slovakians and their opinions about Hungary and the region.

I'm going to hitchhike all the way. That's why I have soo many stops. And my daily budget is 7,5 euros, what is enough but not much. The accomodation is by Couchsurfing. That is a well known website for travelers, and for open minded people, who would like to meet new people of their kind. I'm an active member since 2012, and this year I hosted 5 people at the lake.  I only had awesome experiences. Not good, but awesome.

If you are interested, or curious, follow this blog, or follow me on Facebook or Instagram:

-www.facebook.com/bencebayern

-bencebayern (Instagram)