Prága-Prague
Reggeli pakolás után épp hogy csak arra volt időm, hogy elköszönjek Frantisektől és megkérdezzem tőle hogy mikor megy Prágába busz. Szerencsére nagyon gyakran ment, ki is választottam egyet ami 13:30-kor indult, miközben már a prágai ismerősökkel egyeztettem az odajutást illetően. Róluk annyit tudni kell, hogy egy fiatal lengyel pár, akik Csehországban tanulnak és Magyarországról már ismerem őket. Zuzanna és Rafal. Egyiket se így kell kimondani persze.
09.18.
A buszutat végigaludtam, amúgy sem volt hosszú, másfél óra után már Prágában is voltam. Zuzától kapott tökéletes instrukcióknak köszönhetően hamar eljutottam a belvárosba, majd pedig a Vysehrad-hoz közeli házhoz, ahol Rafal már várt engem. Vele eddig nem is beszéltem, és gondoltam hogy nem ő a szóvivő kettőjük közül, de ha beszélnie kellett nem volt baj, nagyon sokoldalú srácnak tűnt, igazából mindenről el lehetett vele beszélgetni a focin kívül, de azt annyira nem bántam. Első nap délután Zuza főzött, és sütött egy nagyon finom olasz ételt, aminek szerintem senki sem tudta a nevét a jelenlevők közül, de volt benne gnocchi. Meg sok gomba és sok paradicsomszósz, a tetején pedig természetesen sajt. Nem ettem húst már pár napja, disznóhúst pedig már igencsak rég. Rendőrt se eszem mert a rendőr az disznó. Este egy dokumentumfilm-vetítésre voltunk hivatalosak, ami eléggé impozáns módon egy hajón történt meg. A Gottland című, lengyel újságírók által készített, egészen művészies felfogású alkotást néztük meg. Több esszét dolgoztak fel, és öt-hat ilyen kisebb történetet gyúrtak egybe, külön külön tanulsággal. Mivel angol felirat nem volt, maga a cselekmény és a párbeszédek pedig csehül zajlottak, igen sok tolmácsolásra szorultam. Szerencsére az utolsó két részt, amely a Prágai Sztálin-szobor utóéletéről előtte pedig felrobbantásáról szólt, valamint Jan Palach-ról a magát 21 évesen felgyújtó fiatal fiúról, könnyen megértettem a sok fordításnak és a képi világnak köszönhetően. Prága északi részén a kommunizmusban hat éven keresztül egy Sztálin szobor állt, ami természeteesn a szocializmus hatalmát volt hivatott jelképezni. Fontos momentum volt tehát az 1962-es felrobbantása, ami a (főleg) hruscsovi desztalinizáció keretében történt. Jan Palach pedig egy 21 éves fiatal egyetemista volt, aki annak érdekében halt mártírhalált, hogy felhívja népének figyelmét a kommunizmus ellen. Emlékét ma Prága belvárosában egy tér, egy emlékmű és egy örökmécses is őrzi. Híres mégis inkább azért lett, mert példáját Csehországban azóta is sokan követik, a filmben például egy 2003-as esetről volt szó, amikor egy 19 éves gimnazista vetett véget ugyanilyen módon az életének.
Kicsit vidámabb témák is voltak, például az hogy milyen olcsó a sör. Prága belvárosában ami az egész ország legdrágább pontja, bárhol lehet 350 forintért sört kapni, a legelitebb kocsmákban is. A boltban pedig 90 Forint volt egy Staropramen. Nem csoda tehát hogy Prágában nem látsz embert vizet inni.
09.19.
Prágai Panoráma / Landscape of Prague from the gardens
Reggel már már szokásos módon egyedül vágtam neki a városban egy nagyon hasznos térképpel és sok sok jó tanáccsal arról, hogy hova is érdemes menni. Mondanom sem kell, Prága óriási folyója a Vltava meglehetősen egyszerűvé teszi a közlekedést a városban, ugyanis annak mentén haladva mindent meg lehet találni. Elsőként Vysehrad felé vettem az irányt, ami igen, teljesen ugyanaz mint Visegrád. Egy régi királyi kastély. (a szláv nyelvekben a hrad, vagy grad, kastélyt jelent, egész hasznos tudás) A kilátás tökéletes, Prága nagyon jól el van látva olyan helyekkel, ahonnan ha ránézel a városra leesik az állad. Én is meglehetősen szeretek ilyen helyeken sétálni, az utazás elsők között erre ébresztett rá. A természetes és szép dolgok meglepően hosszan tartó élvezetére. Nem mintha túlságosan sokat stresszeltem volna magamat az életem során, de olyan szinten tökéletes harmóniába kerültem az út során már nem egyszer, amilyet ezelőtt még kevésszer éreztem. Tudtam hogy igenis nagyon jó életem van, de eddig nem jöttem rá mitől. Ettől. Is. A Vltava másik partján később egy angolkertekben gazdag szakaszon kalandoztam, ahol már tudtam hogy később visszajövök Prágába. Ha valaki csak egy kicsit is fogékony az utazásra, vagy egy-egy város által nyújtott szépségek befogadására, azt elhozom ide. Szóval legközelebb nem egyedül megyek Prágába hanem olyannal akivel mindenképp meg akarom ezt osztani. Harmadszorra pedig kíváncsisággal teli másztam fel az egykori Sztálin szobor helyéhez, ahol most már egy óriási metronóm áll, ami a viszonylag ritka műödés idején igencsak csábító látványosság. Sajnos akkor éppen csálén állt, és semmi jelét nem mutatta, hogy lerázza magáról a rozsdát és a port ami a tehetetlen állapotában rátapadt. Így nekem is csak egy újabb gyönyörű panoráma jutott, amelyet a Vltava és a számtalan híd látványa koronázott meg. Újfent ledöbbentem, mennyi kutya van a városban, és mennyi zöld terület ahol szabadon futkározhatnak az ember legjobb barátai. A parkokban sok helyen olyan tábla van kirakva, hogy kutyát pórázon sétáltatni tilos. Nem kutyát sétáltatni tilos, hanem az ebeket pórázon vezetni. Furcsa. Később aztán még visszatértem a belvárosba, ahol a Károly híd közelébe is merészkedtem, rámenni azonban csak pár percig mertem, akkora tömörülés volt ott. Este egy tipikus cseh kocsmába mentünk, ahol csodával határos módon sem Hrabal, sem vonatok sem Svejk nem volt. Viszont a kiszolgálás nagyon sok értelemben érdekes volt. Csehországban több helyen is az a divat, hogy az első sör után addig viszik neked a sört kérés nélkül ameddig azt nem mondod hogy stop. Viszont erre nem mindig akad lehetőség, ha a kocsmáros a söntésnél meglátja hogy üres a poharad, és már csapolja is a következőt. Ebbe a csapdába mi is beleestünk Rafallal, aki a prágai ottlétem politikai tanulságával szolgált:
-A cseh népnek hasonlóak a jó tulajdonságai mint a rosszak. A csehek rendkívül passzívak. Ugyanúgy jó értelemben véve is, mint rosszban. Csehországban nagyon elenyésző szintű a radikalizmus a fiatalok és a felnőttek körében, így bár míg cigány problémája lehetne az országnak, azt nem a kopaszra nyírt fekete kapucnis cseh emberek akarják megoldani, hanem olyanra hagyják akik nem maradhatnak passzívak a kérdést illetően. Ezzel tehát nem fokozzák tovább a romagondokat az országban. Az ország minden szinten meglehetősen egységes, ez is a passzivitásnak tudható be. Könnyebb lehet irányítani, innen ered a relatív jólétük, de innen ered az is, hogy a cseheket magukon kívül nem sok minden érdekli. Ebből vezethető le az ország egyik legnagyobb problémája az alkoholizmus is, ami a lakosság 25-30%-át érinti. A csehek külsőre tehát Közép-Európa hollandjai, belsőre pedig valószínűleg a splendid isolation politikáját gyakorolják. Nagyon furcsa egy ország de a rendszerváltás óta eltelt idő, bőven őket igazolja.
Rálátás Prágára a volt Sztálin szobortól / Cityscape from the Metronom
09.20.
Zuza egy Brno-ban élő lengyel barátnőjével találkozunk, a meeting pedig egy belvárosi vegán étteremben van. Indiai vegán. Van vegetáriánus kaja is, én azt választom, tökkel töltött lángos szerűség kecskesajttal a tetején, plusz rizs és köles valami nagyon finom szósszal. Vettem pudingnak kinéző mentolos cukorkoncetrátumot is. Na jó nem az volt, de az íze igen. Egyébként nagyon finom volt, és a hely sem kizárólag hipszterek gyülekezőpontja volt. A további időben egyébként egész nap szakadt az eső, így a városnézésünk kudarcba fulladt, de azért egy pár helyre elmentünk együtt. Többek között a Vencel térre, valamint IV. Károly szobrához is, akiről azóta se tudom kicsoda pontosan. Meg is kell néznem. Délután visszatértünk a lakásba, és én már alig vártam hogy elálljon az eső, mert a főtéren levő órához mindenképp el akartam még menni. Minden egész órában kisebb show zajlik le a közelében, nem hagyhattam ki. Visszatértem tehát, tanultam egy kis cseh történelmet és megnéztem amikor 7-et üt az óra. Nem volt rossz, plusz járt hozzá egy tradicionális cseh ruhába öltözött emberekből álló körmenet is. Na meg persze részeg angol turisták. Ők is mindenhol ott vannak. Később még sznoboskodva ettem egy fagyit a Haägen Dazs-ban, amit a punk rocknak köszönhetően ismerek. Sajnos nem Henry Rollins szolgált ki pisztácia és csokifagyival, mindenesetre olyan érzés volt megenni a jégkrémet mint amikor (először) csókolózol(írhattam volna a szexet is, de így asszociatívabb). Úgy értem csináltál már jó dolgokat az életedben, én is ettem már fagyit(ezek a normális jó dolgok), de aztán amikor ezt eszed, meglepődsz. Ritka a szar fagyi, de ehhez képest azok romlott kelkáposzta főzeléknek tűnnek.(itt kicsit túloztam azért) Mint ahogy egy csókhoz képest is eléggé elenyésző dolognak tűnik egy puszi. Este még visszamentem a srácokhoz, akik azt mondták társasjátékozni fogunk. Igazából én sem akartam sehova menni, szóval rábólintottam. A queue nevű társast játszottuk,szerencsére voltak rajta angol feliratok is. Nagyon ötletes játék, a kommunizmus alatti sorban állást mutatja be, és az nyer aki a legjobban taktikázik és előbb szerzi be a számára felírt cikkeket, mint például a Sokol rádió vagy valamelyik szocialista ruhacsoda. Én mindkétszer második lettem, Zuzanna magabiztosan nyert mindkétszer. Eléggé későre járt már, szóval elvonultunk aludni. Én a nagyon sokat zajoskodó matracomra, ők pedig az ágyba, vagy a számítógép elé. Másnapra már nagyjából mindent bepakoltam.
Prága régi főtere / Old town square of Prague
09.21.
Reggel még megkóstoltam Rafal gombalevesét ami egy különleges kiadás volt, hiszen egyrészt olyan krémes volt mintha össze lett volna turmixolva, másrészt volt benne rengeteg egész gomba és tészta is. Ilyet még nem ettem, nagy kár érte. Fel tudtam volna falni az egész lábossal is, meggyőzőre sikeredett. Reggel Zuza már nem kelt fel, mert egy kicsit hamar elindultam a nagyvilágnak. A Hitchwiki segítségével tökéletes helyet találtam a stoppoláshoz, ahol 10 perc alatt fel is vett egy Hamburg felé tartó fiatal orosz srác. Drezda jött..
